Ezt követően a külső cselekedetek lételveiről kell vizsgálatot folytatnunk. A rosszra késztető külső lételv a Sátán, akinek a kísértő tevékenységéről az Első Részben [I, q. 114] szóltunk. A jóra indító külső lételv pedig Isten, aki a törvény által tanít és a kegyelem által segít minket. Ezért először a törvényről [qq. 90-108], másodszor a kegyelemről [qq. 109-114] kell szólnunk.

A törvénnyel kapcsolatban először magát a törvényt általában [qq. 90-92], másodszor a részeit kell megvizsgálnunk [qq. 93-108].

A törvény általános vizsgálata során háromról kell beszélnünk: először a lényegéről [q. 90], másodszor a felosztásáról [q. 91], harmadszor a hatásairól [q. 92].

Az első kérdéskörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel. Először, vajon a törvény az észhez tartozik-e? Másodszor, a törvény céljáról. Harmadszor, a törvény okáról. Negyedszer, a kihirdetéséről.