Vajon inkább egyetemes érvénnyel, mint egyedileg kell emberi törvényt hozni?

Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem egyetemes érvénnyel, hanem inkább egyedileg kell emberi törvényt hozni.

1. A Filozófus ugyanis azt mondja az Etika 5-ben: "Törvényesek mindazok, amiket egyedi esetekben törvényként kimondanak, és a bírói ítéletek is.". Ez utóbbiak szintén egyediek, mivel az ítéleteket egyedi cselekedetekről hozzák. Tehát nemcsak egyetemes érvénnyel, hanem egyedileg is hoznak törvényt.

2. Ezenkívül, a törvény az emberi cselekedetek irányítója, amint fentebb (q. 90, a. 1-2) mondottuk. Ámde az emberi cselekedetek egyediek. Tehát emberi törvényeket hozni nem egyetemes érvénnyel, hanem inkább egyedileg kell.

3. Ezenkívül, a törvény az emberi cselekedetek szabálya és mértéke, amint fentebb (q. 90, a. 1-2) mondottuk. Ámde a mértéknek a legbiztosabbnak kell lennie, ahogy a Filozófus mondja a Metafizika 10-ben. Mivel pedig az emberi cselekedetekben semmi sem lehet egyetemesen biztos annyira, hogy kizárható lenne az egyedi esetekben minden tévedés, úgy tűnik, hogy nem egyetemes érvénnyel, hanem egyedileg kell törvényeket hozni.

Ezzel szemben áll, amit a jogi szakértő mond: "Törvényeket hozni azokról kell, amik gyakrabban előfordulnak; azokról pedig, amik talán csak egy esetben fordulnak elő, nem hoznak törvényeket."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes, célra irányuló dolognak a céllal arányosnak kell lennie. Ámde a törvény célja a közjó, mivel "a törvénynek nem magán személy érdekére, hanem a polgárok közös hasznára" kell irányulnia, ahogy Isidorus mondja az Etimológiában. Ezért az emberi törvényeknek a közjóval arányosnak kell lenniük. Ámde a közjó sokból tevődik össze. Tehát a törvénynek sok dologra kell tekintettel lennie, a személyeket, a foglalkozásokat és az időszakokat tekintve. Az állam közösségét ugyanis sok személy alkotja, az állam javát számos tevékenység mozdítja elő, és az államot nem rövid időre hozták létre, hanem azért, hogy a polgárok egymást követő nemzedékén át minden időben fennmaradjon, ahogy Augustinus mondja a De Civitate Dei 12-ben.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus az Etika 5-ben az emberi törvény folytán jogos dolgoknak, vagyis a tételes jognak három részét különbözteti meg. Vannak ugyanis abszolút értelemben egyetemes érvénnyel hozott, vagyis egyetemes törvények. Ezekre vonatkozóan mondja: "Emberi törvény folytán jogos az, aminél előzetesen semmi különbséget nem jelent, hogy így vagy másképpen jön létre, de amikor már adott a törvény, jelentős a különbség." Például jelentős a foglyok törvény által megszabott váltságdíja. - Vannak azután bizonyos szempontból egyetemes érvényű, és bizonyos szempontból egyedi törvények, és ezeket "privilégiumoknak", mintegy "privát törvényeknek" nevezik, amelyek egyes személyekre vonatkoznak, de a hatalmuk számos foglalkozásra kiterjed. Ezekre vonatkozóan teszi hozzá a Filozófus: "Mindazok, amiket egyedi esetekben törvényként kimondanak." - Bizonyos dolgokat pedig törvényeseknek nem azért mondanak, mintha törvények lennének, hanem mivel egyetemes törvényeknek bizonyos egyedi tényekre való alkalmazásai. Ilyenek a jogosnak tartott ítéletek. Ezekre vonatkozóan mondja folytatólag a Filozófus: "a bírói ítéletek is".

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az irányítónak több dolgot kell irányítania, amint a Filozófus mondja a Metafizika 10-ben. A Filozófus szerint az egy nemhez tartozó minden dolognak egy mértéke van, ami első abban a nemben. Ha ugyanis annyi szabály, illetve mérték lenne, amennyi megmért, illetve szabályozott dolog, megszűnne a szabálynak, illetve mértéknek a haszna, ami abban áll, hogy egy valamiből több dolgot lehessen megismerni. Ezért semmi haszna nem lenne a törvénynek, ha csupán egyetlen egyedi cselekedetre vonatkozna. Az egyedi cselekedetek irányítására adnak ugyanis a bölcsek parancsokat, de a törvény "egyetemes parancs", amint fentebb (q. 92, a. 2) mondottuk.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy "nem ugyanazt a bizonyosságot kell keresni mindenben", ahogy a Filozófus mondja az Etika 1-ben. Ezért az esetleges dolgokban, amilyenek a természeti és emberi dolgok, elég az a bizonyosság, hogy valami az esetek többségében igaz, noha néhány esetben fennáll a tévedés lehetősége.