Vajon az örök törvény mindenki számára ismert-e?

A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az örök törvény nem mindenki számára ismert.

1. Az Apostol ugyanis ezt mondja az 1 Kor 2,11-ben: "Isten titkait nem ismeri senki, csak Isten lelke." Ámde az örök törvény az isteni értelemben létező eszme. Tehát Istenen kívül mindenki számára ismeretlen.

2. Ezenkívül, "az örök törvény előírása, hogy minden legrendezettebb legyen”, ahogy Augustinus mondja a De Libero Arbitrio-ban. Ámde nem mindenki tudja, miképpen legyen minden a legrendezettebb. Tehát nem mindenki ismeri az örök törvényt.

3. Ezenkívül, Augustinus szerint a De Vera Religione-ben: "az örök törvény az, amiről az emberek nem ítélkezhetnek". Ámde "mindenki helyesen ítéli meg azt, amit ismer", ahogy a Filozófus mondja az Etika 1-ben. Tehát az örök törvény számunkra nem ismert.

Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond a De Libero Arbitrio-ban: "Az örök törvény ismerete belénk van adva."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféleképpen lehet valamit megismerni: egyik módon önmagában, másik módon az okozatában, amelyben valamelyes hasonmása található: ahogy valaki nem látja a Napot a maga lényegében, de megismeri a kisugárzásában. Így tehát azt kell mondanunk, hogy az örök törvényt senki sem ismerheti meg úgy, ahogy önmagában van, kivéve az üdvözülteket, akik a lényegén átlátják Istent. De minden értelmes teremtmény megismeri azt, nagyobb vagy kisebb kisugárzásán keresztül. Ugyanis az igazság minden megismerése az örök törvény bizonyos kisugárzása és belőle való részesedés, hiszen az örök törvény a változhatatlan igazság, ahogy Augustinus mondja a De Vera Religione-ben. Ámde az igazságot valamennyire mindenki megismeri, legalábbis a természettörvény egyetemes elveit illetően. Más téren pedig egyesek többé-kevésbé részesednek az igazság ismeretéből és ennek megfelelően többé-kevésbé megismerik az örök törvényt.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten titkai önmagukban ugyan számunkra nem ismerhetők meg, de okozataiban megnyilvánulnak előttünk, ahogy a Róm 1,20-ban mondja: "Ami benne láthatatlan,... arra teremtményeiből értelmünkkel következtethetünk."

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha az örök törvényt képességeihez mérten mindenki megismeri a fent említett módon, ám kimeríteni senki sem képes, ugyanis teljes mértékben nem nyilvánulhat meg az okozatai által. Ezért nem szükséges, hogy mindaz, aki a fent említett módon megismeri az örök törvényt, megismerje egyszersmind a dolgok teljes rendjét is, ahogy minden a legrendezettebb.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a valamiről való ítélést kétféleképpen lehet érteni. Egyik módon, ahogy az ismerőképesség ítél a sajátos tárgyáról, a Jób 12,11 szerint: "Nemde, a fül megítéli a szavakat, és az étkező torka az ízt?" S az ítélet ilyen módja szerint mondja a Filozófus, hogy "mindenki helyesen ítéli meg azt, amit ismer", amikor tudniillik arról mond ítéletet, hogy igaz-e az, ami az ismeret számára mutatkozik. Másik módon pedig úgy, ahogy a feljebbvaló gyakorlati ítéletet mond az alacsonyabb rendűről, hogy tudniillik így kell-e léteznie, vagy nem így. Ily módon senki sem ítélhet az örök törvényről.