Vajon minden emberi dolog alá van-e vetve az örök törvénynek?

A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs minden emberi dolog alávetve az örök törvénynek.

1. Az Apostol ugyanis ezt mondja a Gal 5,18-ban: "Ha a lélek vezet benneteket, nem vagytok alávetve a törvénynek." Ámde az igaz embereket, akik Isten fogadott gyermekei, Isten Lelke vezeti: "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8, 14) Tehát nincs  minden emberi dolog alávetve az örök törvénynek.

2. Ezenkívül, az Apostol ezt mondja: "A test okossága ellenséges Isten iránt: nem veti alá magát Isten törvényének." (Róm 8,7) Ámde sok ember van, akikben a test okossága uralkodik. Tehát nincs minden emberi dolog alávetve az örök törvénynek, ami Isten törvénye.

3. Ezenkívül, Augustinus ezt mondja a De Libero Arbitrio-ban: "Az örök törvény az, ami által a rosszak a nyomorúságot, a jók pedig a boldog életet érdemlik ki." Ámde a már üdvözültek, vagy a már elkárhozottak nincsenek az érdemszerzés állapotában. Tehát nincsenek alávetve az örök törvénynek.

Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond a De Civitate Dei 19-ben: "Semmi sem vonhatja ki magát semmiképpen a legfőbb Teremtő és Rendező törvényei alól, aki a világegyetem békéjét biztosítja."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféleképpen lehet valami alávetve az örök törvénynek, ahogy a fentebb (a. 5) mondottakból kitűnik: egyik módon, amennyiben részesedik az ismeretével az örök törvényből; másik módon tevékenység és szenvedőlegesség által, amennyiben indító lételv módján részesedik belőle. Az értelmetlen teremtmények ez utóbbi módon vannak alávetve az örök törvénynek, amint mondottuk. (a. 5) De mivel az értelmes természetnek, bár minden teremtménnyel közös tulajdonságokkal is rendelkezik, megvan az a sajátossága, hogy értelmes, ezért mindkét módon alá van vetve az örök törvénynek, mivel az örök törvényt valamilyen módon ismeri, amint fentebb (a. 2) mondottuk, és minden egyes értelmes teremtmény természeténél fogva irányul arra, ami összhangban van az örök törvénnyel, ugyanis "velünk született hajlamunk van az erény készségére", ahogy a Filozófus mondja az Etika 2-ben.
Ámde a rosszakban mindkét mód tökéletlen és bizonyos módon megrontott, akikben az erényre irányuló természeti hajlamot eltorzítja a bűnös készség, és a szenvedélyek meg a bűnös készségek elhomályosítják a jó természetes ismeretét. A jókban mindkét mód tökéletesebb módon fellelhető, mivel a jó természetes ismeretén felül a hit és a bölcsesség ismeretével is rendelkeznek, és a jóra való természeti irányuláson kívül a kegyelem és az erény belső mozgató erejét is megkapják.
Így tehát a jók tökéletesen alá vannak vetve az örök törvénynek, mintegy mindig szerinte cselekednek. A rosszak pedig cselekedeteiket tekintve tökéletlenül vannak alávetve az örök törvénynek, mivel tökéletlenül ismerik a jót és tökéletlenül irányulnak arra, de amennyi hiányzik cselekvésük részéről, az pótlódik a szenvedőlegesség oldaláról: annyit kell elszenvedniük az örök törvény előírásából, amennyit elmulasztanak megtenni a követelményeiből. Ezért mondja Augustinus a De Libero Arbitrio-ban: "Úgy vélem, hogy az igazak az örök törvénynek alávetve cselekszenek." S a "De catechizandis rudibus" című könyvében pedig ezt írja: "Isten az őt elhagyó lelkek jogosan elszenvedett nyomorúsága tekintetében a teremtett világának alsóbbrendű részeit nagyon megfelelő törvényekkel tudta ellátni."

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Apostolnak ezt a mondását kétféleképpen lehet érteni. Egyik módon úgy, hogy azt nevezzük a törvény alávetettjének, aki a törvény kötelezettségének úgy veti alá magát, mint valami tehernek. Ezért mondja a Glossza ezzel kapcsolatban: "Az van alávetve a törvénynek, aki nem az igazságosság szeretete, hanem a büntetéstől való félelem miatt tartózkodik a rossz cselekedettől." Ily módon a lelki emberek nincsenek alávetve a törvénynek, mivel a Szentlélek által a lelkükbe öntött szeretet miatt önként teljesítik a törvényt. - Másik módon úgy is lehet érteni, hogy azokat az emberi tetteket, amiket az ember a Szentlélek indítására művel, inkább lehet a Szentlélek műveinek mondanunk, mint az ember cselekedeteinek. Mivel pedig sem a Szentlélek, sem a Fiú nincs alávetve a törvénynek, ahogy fentebb (a. 5) mondottuk, az következik, hogy az ilyen tettek, amennyiben a Szentlélek művei, nincsenek alávetve a törvénynek. Ez tanúsítja, amit az Apostol mond a 2Kor 3,17-ben: "Ahol az Úr lelke, ott a szabadság."

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a test okossága nem lehet alávetve a törvénynek a cselekvés részéről, mivel az Isten törvényével ellentétes tettekre irányul, de alá van vetve a törvénynek a szenvedőlegesség részéről, mert az isteni igazságosság törvénye szerint büntetést érdemel. - De egy emberben sem uralkodik el annyira a test okossága, hogy a természet egész javát lerontaná. Ezért megmarad az emberben a hajlam az örök törvény követésére. Mondottuk ugyanis fentebb, (q. 85, a. 2) hogy a bűn nem törli el teljesen a természet javát.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ugyanaz őriz meg valamit a célban, mint ami a célba juttatja, ahogy a súlyos test a súlyánál fogva nyugszik meg az alacsonyabb helyen és a súlyánál fogva kerül is oda. Így azt kell mondanunk, hogy amint az örök törvény által érdemlik ki az emberek a boldogságot vagy a nyomorúságot, ugyanúgy ugyanaz a törvény őrzi meg őket a boldogságban vagy a nyomorúságban. Ezért az üdvözültek is, az elkárhozottak is alá vannak vetve az örök törvénynek.