Vajon az esetleges természeti dolgok alá vannak-e vetve az örök törvénynek?

Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az esetleges természeti dolgok nincsenek alávetve az örök törvénynek.

1. A kihirdetés ugyanis a törvény lényegéből következik, amint fentebb (q. 90, a. 4) mondottuk. Ámde kihirdetés csakis értelmes teremtményekhez lehetséges, akik számára valami hírül adható. Tehát csakis az értelmes teremtmények vannak alávetve a törvénynek, vagyis az esetleges természeti dolgok nem.

2. Ezenkívül, "amik engedelmeskednek az észnek, részesednek valamennyire az észből", ahogy a Filozófus mondja az Etika 1-ben. Ámde az örök törvény a legfőbb eszme, amint fentebb (a. 1) mondottuk. Mivel pedig az esetleges természeti dolgok nem részesednek semennyire sem az észből, hanem teljesen híjával vannak annak, úgy tűnik, hogy nincsenek alávetve az örök törvénynek.

3. Ezenkívül, az örök törvény a leghatékonyabb. Ámde az esetleges természeti dolgokban előfordul fogyatékosság. Tehát nincsenek alávetve az örök törvénynek.

Ezzel szemben áll, amit a Péld 8,29-ben mond: "Amikor kijelölte a tenger határait és törvényt szabott a vizeknek, hogy ne csapjanak ki."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy másképpen kell beszélnünk az ember törvényéről, és másképpen az örök törvényről, ami Isten törvénye. Az ember törvénye ugyanis nem terjed ki egyébre, mint a neki alávetett értelmes teremtményekre. Ennek oka az, hogy a törvény valaki kormányzásának alávetett lények cselekedeteit irányítja, ezért sajátos értelemben senki sem adhat a saját cselekedeteire törvényt. Az embernek alávetett értelem nélküli dolgok használatával kapcsolatos tevékenységek magának az ezeket mozgató ember tevékenysége által jönnek létre, mivel az ilyen értelem nélküli teremtmények nem irányítják önmagukat, hanem mástól vannak irányítva, amint fentebb (q. 1, a. 2) mondottuk. Ezért az értelmetlen dolgok számára az ember nem képes törvényt alkotni, bármennyire is alá vannak vetve neki. De a neki alávetett értelmes lényeknek adhat törvényt, amennyiben parancsával vagy bármilyen közlésével a lelkükbe ad egy szabályt, ami a cselekvésük elve.
Ahogy az ember közlésével egy belső cselekvési elvet ad egy neki alávetett embernek, ugyanúgy Isten az egész természetbe beleadja a sajátos tevékenységek lételvét. Ebben az értelemben mondható, hogy Isten az egész természetnek parancsol. Ahogy a Zsolt 148,6-ban mondja: "Törvényt szabott neki, ami el nem évül." Emiatt az egész természet minden változása és tevékenysége alá van vetve az örök törvénynek. Ezért az értelmetlen teremtmények másképpen vannak alávetve az örök törvénynek (amennyiben az isteni gondviselés, és nem az isteni parancs megértése irányítja őket), mint az értelmes teremtmények.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a belső cselekvési lételv közlése olyan szerepet játszik a természeti dolgoknál, mint a törvény kihirdetése az embereknél, mivel a törvény kihirdetése által az emberek az emberi cselekedetek bizonyos irányító lételvét kapják meg, amint mondottuk.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az értelem nélküli teremtmények nem részesednek az emberi észből, és nem engedelmeskednek neki, de engedelmeskedés módján részesednek az isteni értelemből. Az isteni értelem ereje ugyanis többre terjed ki, mint az emberi ész ereje. S ahogy az emberi test részei az ész parancsára mozognak, de nem részesednek az észből, mert nem rendelkeznek semmiféle észhez rendelt felfogással, ugyanúgy az értelmetlen teremtményeket is Isten irányítja, de emiatt nem válnak értelmes lényekké.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha a természeti dolgokban előforduló fogyatékosságok a részleges okok rendjén kívül esnek, de beletartoznak az egyetemes okoknak, kiváltképpen az első oknak, Istennek a rendjébe, akinek a gondviseléséből semmi sem vonhatja ki magát, ahogy az Első Részben (q. 22, a. 2) mondottuk. Mivel pedig az örök törvény az isteni gondviselés eszméje, amint mondottuk (a. 1), a természeti dolgok fogyatékosságai alá vannak vetve az örök törvénynek.