Vajon a szükségszerű és örök dolgok alá vannak-e vetve az örök törvénynek?

A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a szükségszerű és örök dolgok alá vannak vetve az örök törvénynek.

1. Ugyanis minden, ami ésszerű, alá van vetve az észnek. Ámde az isteni akarat ésszerű, mivel igazságos. Tehát alá van vetve az észnek. Ámde az örök törvény azonos az isteni ésszel. Tehát Isten akarata alá van vetve az örök törvénynek. Ámde Isten akarata örök valami. Tehát az örök és szükségszerű dolgok is alá vannak vetve az örök törvénynek.

2. Ezenkívül, mindaz, ami alá van vetve a királynak, alá van vetve a király törvényének is. Ámde a Fiú "alá lesz vetve az Istennek és az Atyának, miután átadta neki az uralmat" (1Kor 15,24-28). Tehát a Fiú, aki örökkévaló, alá lesz vetve az örök törvénynek.

3. Ezenkívül, az örök törvény az isteni gondviselés eszméje. Ámde sok szükségszerű dolog alá van vetve az isteni gondviselésnek, mint a nem-testi substantiák és az égitestek létben való fennmaradása. Tehát az örök törvénynek szükségszerű dolgok is alá vannak vetve.

Ezzel szemben, amik szükségszerűek, lehetetlen, hogy másképpen legyenek, ezért nem szorulnak korlátozásra. Ámde az emberek a rossztól való visszatartásra, tehát korlátozásra kapják a törvényt, ahogy a fentebb (q. 92, a. 2) mondottakból kitűnik. Tehát a szükségszerű dolgok nincsenek alávetve a törvénynek.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy az örök törvény az isteni kormányzás eszméje, amint fentebb (a. 1) mondottuk. Tehát mindaz, ami alá van vetve az isteni kormányzásnak, alá van vetve az örök törvénynek is, ami pedig az örök kormányzásnak nincs alávetve, nincs alávetve az örök törvénynek sem. A közöttük lévő különbség megfigyelhető azokból, amik velünk kapcsolatosak. Az emberi kormányzásnak azok a dolgok vannak alávetve, amik az emberek által jöhetnek létre; amik pedig az emberi természethez tartoznak, nincsenek alávetve az emberi kormányzásnak, tudniillik, hogy az embernek lelke, keze vagy lába legyen. Így tehát az örök törvénynek minden alá van vetve, ami az Isten által teremtett dolgokban van, akár esetlegesek azok, akár szükségszerűek; amik pedig az isteni természethez vagy lényeghez tartoznak, az örök törvénynek nincsenek alávetve, hanem reálisan azonosak magával az örök törvénnyel.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten akaratáról kétféleképpen beszélhetünk. Egyik módon magát az akaratot illetően, és így, mivel Isten akarata maga az ő lényege, nincs alávetve az isteni kormányzásnak, sem az örök törvénynek, hanem azonos az örök törvénnyel. Másik módon azokra vonatkozóan beszélhetünk az isteni akaratról, amiket Isten a teremtményekkel kapcsolatban akar, melyek alá vannak vetve az örök törvénynek, amennyiben ezek eszméje az isteni bölcsességben van. Ezek alapján mondható Isten akarata ésszerűnek. Máskülönben, önmaga alapján azt kell mondanunk, hogy akarata maga az értelme.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten Fia nem Istentől alkotott, hanem természetileg tőle nemzett. Ezért nincs alávetve az isteni gondviselésnek vagy az örök törvénynek, hanem inkább ő maga az örök törvény (bizonyos tulajdonítás által), ahogy Augustinus mondja a De Vera Religion-ban. De az Atyának alávetettnek mondható emberi természete alapján, és így az Atya mondható nagyobbnak nála.

A harmadik ellenvetést elfogadjuk, mert a szükségszerű teremtményekből indul ki.

A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy a Filozófus mondja a Metafizika 5-ben, hogy bizonyos szükségszerű dolgok szükségessége okozat, és így mástól van az, hogy lehetetlen, hogy másképpen legyenek. Maga ez a leghatékonyabb korlátozás, ugyanis a korlátozott dolgokat annyiban mondjuk korlátozottnak, amennyiben nem képesek másképpen cselekedni, mint ahogy róluk rendelkezve van.