Vajon az összes erényes cselekedetek a természettörvényhez tartoznak-e?

A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem minden erényes cselekedet tartozik a természettörvényhez.

1. A törvény lényegéhez tartozik ugyanis, hogy a közjóra irányul, amint fentebb (q. 90, a. 2) mondottuk. Ámde bizonyos erényes cselekedetek valakinek egyéni javára irányulnak, ami főleg a mértékletesség cselekedeteiben nyilvánvaló. Tehát nem minden erényes cselekedet van alávetve a természettörvénynek.

2. Ezenkívül, minden bűn valamilyen erényes cselekedettel áll szemben. Ha tehát minden erényes cselekedet a természettörvényhez tartozna, úgy tűnik, ebből az következne, hogy minden bűn természetellenes, ami azonban sajátos értelemben csak bizonyos bűnökről mondható.

3. Ezenkívül, a természet szerinti dolgokban mindenki megegyezik. Ámde az erényes cselekedetekben nem egyezik meg mindenki: lehet ugyanis valami erény az egyik embernek, ami bűnös cselekedet egy másiknak. Tehát nem minden erényes cselekedet tartozik a természettörvényhez.

Ezzel szemben áll, amit Damascenus mond a De Fide Orthodoxa 3-ban: "Az erények természetesek." Tehát az erényes cselekedetek is alá vannak vetve a természettörvénynek.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy az erényes cselekedetekről kétféleképpen beszélhetünk: egyik módon, amennyiben erényesek, másik módon, amennyiben a saját faji jellegükben vizsgáljuk őket. Ha tehát abból a szempontból beszélünk az erényes cselekedetről, amennyiben azok erényesek, így minden erényes cselekedet a természettörvényhez tartozik. Azt mondottuk (a. 2) ugyanis, hogy a természettörvényhez tartozik mindaz, amire az ember természete szerint irányul. Ámde minden egyes lény természeténél fogva a formája szerint neki megfelelő tevékenységre irányul (ahogy például a tűz a melegítésre). Mivel pedig az ember sajátos formája az eszes lélek, bármely ember belső, természetszerű hajlama az, hogy az észnek megfelelően cselekedjék. Ez pedig ugyanaz, mint az erényes cselekvés. Ezért ebből a szempontból minden erényes cselekedet a természettörvényhez tartozik, mivel minden egyes embernek azt diktálja a saját esze, hogy erényesen cselekedjen. - De ha az erényes cselekedetekről önmagukban beszélünk, a sajátos faji jellegükben vizsgálva, így nem minden erényes cselekedet tartozik a természettörvényhez. Számos cselekedet ugyanis erényes módon jön létre, de rájuk nem irányul elsődlegesen a természet, hanem az emberek ésszel vizsgálódva fedezték fel őket, mint az erényes élet hasznos eszközeit.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a mértékletesség az étel-ital és a nemi élet utáni természetes vágyakkal kapcsolatos, amik a természeti közjóra irányulnak, ahogy a törvény más előírásai az erkölcsi közjóra.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ember természetének vagy az mondható, ami az ember sajátos természete, és így minden bűn természetellenes, mivel észellenes, ahogy Damascenus mondja a De Fide Orthodoxa 2-ben, vagy az ember és más érzékelő lények közös természete, és ebben az értelemben bizonyos sajátos bűnök mondhatók természetellenesnek, ahogy a különböző neműek nemi egyesülésével, ami minden érzékelő lény számára természetes, ellentétes a férfiak közötti közösülés, ami sajátosan természetellenes bűn.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv az önmagukban vizsgált cselekedetekből indul ki. Így ugyanis az emberek különböző adottságai miatt lehetséges, hogy bizonyos cselekedetek egyesek számára erényes tettek, mivel velük arányosak és számukra megfelelők, de ugyanezek mások esetében bűnök, mert nincsenek velük megfelelő arányban.