Vajon mindenki számára egy és ugyanaz-e a természettörvény?

A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a természettörvény nem ugyanaz mindenki számára.

1. A Decretumokban ugyanis ezt olvassuk: "A természetjog az, amit a Törvény és az Evangélium tartalmaz." Ámde ez nem közös kincse mindenkinek, mivel "nem mindnyájan engedelmeskednek az Evangéliumnak" (Róm 10,16). Tehát a természettörvény nem egy és ugyanaz mindenki számára.

2. Ezenkívül, a Filozófus szerint "a törvény szerint létező dolgokat igazságos dolgoknak mondjuk" az Etika 5-ben. Ámde ugyanebben a könyvben azt olvashatjuk, hogy nincs olyan egyetemesen igazságos dolog, ami nem módosulna némelyeknél. Tehát a természettörvény sem ugyanaz mindenki számára.

3. Ezenkívül, a természettörvényhez az tartozik, amire az ember a természete szerint irányul, amint fentebb (a. 2-3) mondottuk. Ámde a különböző emberek természetüknél fogva különböző dolgokra irányulnak: egyesek az élvezetekre vágynak, mások a tiszteletre, ismét mások más dolgokra. Tehát nem egy és ugyanaz a természettörvény mindenki számára.

Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond az Etimológia 5-ben: "A természetjog minden nép közös tulajdona."

Válaszul azt kell mondanunk, - amint fentebb (a. 2-3) mondottuk -, hogy a természettörvényhez azok a dolgok tartoznak, amikre az ember természeténél fogva irányul, és emberi sajátosság, hogy az ember az eszének megfelelően irányuljon a cselekvésre. Ámde az ész az egyetemesekből halad a sajátosak felé, ahogy a Filozófus mondja a Fizika 1-ben. De más és más a szerepe ezzel kapcsolatban a spekulatív és a gyakorlati észnek. Mivel a spekulatív ész főleg a szükségszerű dolgokkal foglalkozik, amik nem lehetnek másképpen, az igazság minden fogyatékosság nélkül megtalálható ugyanúgy a sajátos következtetésekben, mint az egyetemes elvekben. De a gyakorlati ész az esetleges dolgokkal foglalkozik, köztük az emberi cselekedetekkel, ezért, noha egyetemes ítéleteiben található bizonyos szükségszerűség, minél inkább alászállunk a sajátos ítéletek felé, annál inkább található bennük fogyatékosság. Így tehát spekulatív téren ugyanaz az igazság létezik mindenkinél, mind az elvekben, mind a következtetésekben, noha az igazságot nem mindenki ismeri fel a következtetésekben, hanem csak az elvekben, amiket "közös elgondolásoknak" neveznek. A cselekvés területén pedig nem ugyanaz a gyakorlati igazság, illetve helyesség mindenkinél a sajátos dolgokkal kapcsolatban, hanem csak az egyetemes elveket illetően. De azoknál is, akiknél ugyanaz a helyesség a sajátos dolgokkal kapcsolatban, ez nem egyformán ismert mindenki számára.
Így tehát nyilvánvaló, hogy mind a spekulatív, mind a gyakorlati ész egyetemes elveit illetően ugyanaz az igazság, illetve helyesség mindenkinél, amit mindenki egyenlően ismer. A spekulatív ész sajátos következtetéseit illetően pedig ugyanaz az igazság mindenkinél, de nem mindenki számára egyenlően ismert: mindenkinél igaz ugyanis, hogy a háromszög három darab, két egyenes által közrefogott, egyenlő szöget tartalmaz, noha ezt nem ismeri mindenki. A gyakorlati ész sajátos következtetéseit illetően viszont nem ugyanaz az igazság, illetve helyesség mindenkinél, és akiknél ugyanaz, nem egyformán ismert. Mindenkinél ugyanis helyes és igaz, hogy az ész szerint kell cselekedni. Ebből az elvből következik, mint sajátos következtetés, hogy a letétbe helyezett dolgokat vissza kell adni a tulajdonosnak. Ez az esetek többségében igaz, de bizonyos esetben előfordulhat, hogy a letétbe helyezett dolgok visszaadása káros, következőleg ésszerűtlen; például, ha a letétet a haza megtámadására használná a tulajdonos. Annál inkább előfordulhat ezzel kapcsolatban fogyatékosság, minél jobban alászállunk a konkrétumok felé; például, ha arról van szó, hogy a letétbe helyezett dolgokat milyen konkrét biztosíték mellett, vagy milyen konkrét módon kell visszaadni: ugyanis minél több konkrét feltételt szabunk meg, annál több módon állhat elő fogyatékosság, és lesz helytelen a visszaadás, vagy a vissza nem adás.
Így tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az egyetemes alapelveit illetően egy és ugyanaz mindenkinél, mind a helyességét, mind az ismeretét illetően. De bizonyos sajátos dolgokat illetően, amik egyetemes elvekből levont következtetések, a természettörvény az esetek többségében egy és ugyanaz mindenkinél, mind a helyességét, mind az ismeretét illetően, de némely esetben előfordulhat fogyatékosság, mind a helyességgel kapcsolatban (bizonyos konkrét akadályok miatt, ahogy a létrejönni és elpusztulni képes dolgok is némely esetben fogyatékosak, bizonyos akadályok miatt), mind az ismeretet illetően is, mivel egyesek értelme elferdült, szenvedély, rossz szokás vagy rossz természeti hajlam következtében, ahogy például a germánok egykor a rablást nem tekintették rossznak, amint beszámol erről Iulius Caesar a De Bello Gallico-ban, ami mégis kifejezetten ellentétes a természettörvénnyel.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Gratianus-idézetet nem úgy kell értenünk, mintha mindaz, amit a Törvény és az Evangélium tartalmaz, a természettörvényhez tartozna, mivel a Biblia sok természetfeletti igazságot is közöl, hanem úgy, hogy a természettörvény a maga egészében bennefoglaltatik a Szentírásban. Ezért, miután Gratianus azt mondta, hogy "a természetjog az, amit a Törvény és az Evangélium tartalmaz," azonnal hozzátette ezt a példát: "Ezért mindenki köteles másnak azt cselekedni, amit kíván, hogy neki cselekedjenek."

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Filozófus mondását azokra a dolgokra kell értenünk, amik nem mint egyetemes elvek, hanem mint azokból levont következtetések igazságosak a természettörvény szerint. Ezek az esetek többségében helyesek, és némely esetben fogyatékosak.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint az emberben az ész uralkodik és parancsol a többi potentiának, ugyanúgy a más potentiákhoz tartozó valamennyi természeti hajlamnak az ész szerint kell rendeződnie. Ezért mindenkinél egyetemesen helyes, hogy az emberek összes hajlamai az ész szerint legyenek irányítva.