Vajon hasznos volt-e, hogy az emberek bizonyos törvényeket hoztak?

Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem volt hasznos, hogy az emberek bizonyos törvényeket hoztak.

1. Bármely törvény azt szándékolja, hogy általa az emberek jobbá váljanak, amint fentebb (q. 92, a. 1) mondottuk. Ámde az emberek nagyobb késztetést éreznek önként a jóra, ha figyelmeztetik őket, mint törvények által kényszerítve. Tehát nem volt szükséges törvényeket hozni.

2. Ezenkívül, "a bíróhoz úgy fordulnak az emberek, mint élő igazságszolgáltatóhoz", ahogy a Filozófus mondja az Etika 5-ben. Ámde jobb az élő igazságszolgáltatás, mint a törvényekkel adódó élettelen. Tehát jobb lett volna a bíró ítéletére bízni az igazságszolgáltatást, mint erre törvényt hozni.

3. Ezenkívül, minden törvény emberi cselekedeteket irányít, ahogy a fentebb (q. 90, a. 1-2) mondottakból kitűnik. Ámde, mivel az emberi cselekedetek egyediek, végtelen számúak, csakis olyan bölcs ember tudja őket kellőképpen megvizsgálni, aki átlátja az egyedi dolgokat. Ezért jobb lett volna a bölcsek ítéletére bízni az emberi cselekedetek irányítását, mint emberi törvényre. Tehát nem volt szükséges emberi törvényeket hozni.

Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond az Etimológiában: "Azért hoztak törvényeket, hogy a tőlük való félelem megfékezze az emberi merészséget, megvédje a gonosz emberek között az ártatlanságot, és magukban a gonoszokban a büntetéstől való félelem fékezze az ártás képességét." Ámde ezek nagy mértékben szükségesek az emberi nem számára. Tehát szükséges volt emberi törvényeket hozni.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint a fentebb (q. 63, a. 1, q. 94, a. 3) mondottakból kitűnik - az emberben természeténél fogva egyfajta alkalmasság van az erényre, de annak tökéletességére az embernek bizonyos fegyelem által kell eljutnia, ahhoz hasonlóan, ahogy a tapasztalat szerint az embert bizonyos akarati tevékenység segíti szükségletei (például táplálkozási és ruházkodási igényei) kielégítésében. Ennek alapfeltételeit, az észt és a kezet az ember természeténél fogva birtokolja, de a teljességét nem, mint a többi érzékelő lények, amelyeknek a természet elegendő szőrtakarót és élelmet adott. Ámde nehéz találni olyan embert, aki erre a fegyelemre magától szert tud tenni, mivel az erény tökéletessége főleg abban áll, hogy visszatartja az embert a meg nem engedett élvezetektől, amikre az emberek leginkább hajlanak, főként a fiatalok, akikre a fegyelmezés hat jobban. Ezért szükséges, hogy ezt a fegyelmet, amely által az erényre el lehet jutni, az emberek mástól szerezzék meg. Azoknak a fiataloknak, akik kedvező természeti adottságaiknál, szokásaiknál vagy inkább isteni adomány folytán hajlamosak az erényes cselekedetekre, elégséges az atyai fegyelmezés, ami figyelmeztetések által történik. De mivel vannak hevesebb természetű és a bűnökre hajlamosabb emberek, akik szóval nem egykönnyen indíthatók, szükséges volt, hogy erőszak és félelem tartsa vissza őket a rossztól, hogy legalább a rossz cselekedetektől tartózkodjanak, mások életét ne zavarják, és végül ilyen szoktatás által odáig jussanak, hogy önként tegyék meg azt, amit korábban félelem hatására cselekedtek, és így erényesekké váljanak. Ámde az ilyen fegyelem, amely a büntetéstől való félelemmel kényszerít, nem más, mint a törvények fegyelme. Ezért az emberek békéjéhez és az erényhez szükséges volt, hogy törvényeket hozzanak, mivel "ahogy a tökéletesen erényes ember a legjobb az érzékelő lények között, ugyanúgy, ha nélkülözi a törvényt és az igazságosságot, a legrosszabb az összes lények között", ahogy a Filozófus mondja a Politika 1-ben, mert az ember ésszel van felszerelve vágyainak és vad ösztöneinek kielégítésére, amivel más érzékelő lények nem rendelkeznek.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a jó hajlamokkal rendelkező embereket jobban indítják az erényre a szabad akaratra ható figyelmeztetések, mint a kényszerítés, de egyes rosszra hajlókat csak kényszerítéssel lehet erényre vezetni.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy "jobb mindent törvénnyel rendezni, mint bíró ítéletére bízni", ahogy a Filozófus mondja a Retorika 1-ben. Ennek három oka van. Először, könnyebb találni kevés bölcs embert, akik elegendők arra, hogy helyes törvényeket alkossanak, mint az egyedi esetekről való helyes ítélkezéshez szükséges sok embert. - Másodszor, a törvényhozók sok időn át fontolják meg, hogy mit tartalmazzon a törvény, de az egyedi tényekről való ítéletek hirtelen jelentkező tények alapján jönnek létre. Ámde sokrétű megfontolás alapján könnyebben meg tudja látni az ember, hogy mi a helyes, mint csupán egy tényből. - Harmadszor, mivel a törvényhozók egyetemesen és a jövőről ítélnek, de a bírák a jelenről, amely iránt szeretettel, gyűlölettel vagy vággyal viseltetnek, és így torzul az ítéletük.
Mivel tehát a bíró élő igazságszolgáltatásával sok esetben nem lehet találkozni, és ez az igazságszolgáltatás változékony, szükséges volt, hogy mindazon esetben, ahol lehetséges, törvény határozza meg, hogy miként kell ítélkezni, és a lehető legkevesebbet az emberek ítéletére bízni.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény által megfoghatatlan egyedi eseteket "a bírókra kell bízni", ahogy ugyanott a Filozófus mondja; például, "arról, hogy valami megtörtént vagy meg nem történt", és más ilyenekről a bírónak kell ítéletet mondani.