Vajon minden emberi törvény a természettörvényből származik-e?

A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem minden emberi törvény ered a természettörvényből.

1. A Filozófus ugyanis ezt mondja az Etika 5-ben: "Emberi törvény folytán jogos az, aminél előzetesen semmi különbséget nem jelent, hogy így, vagy másképpen jön létre." Ámde a természettörvényből származó dolognál különbséget jelent, hogy így vagy másképpen jön létre. Tehát az emberi törvények nem minden döntése származik a természettörvényből.

2. Ezenkívül, a felosztásban a tételes jog szemben áll a természetjoggal, ahogy Isidorus az Etimológiában és a Filozófus mondja az Etika 5-ben. Ámde, amik a természettörvény általános elveiből származnak, mint következtetések, a természettörvényhez tartoznak, amint fentebb (q. 94, a. 4) mondottuk. Tehát az emberi törvényhez tartozók nem származnak a természettörvényből.

3. Ezenkívül, a természettörvény ugyanaz mindenkinél: a Filozófus az Etika 5-ben ugyanis ezt mondja: "A természettörvény folytán jogos az, aminek mindenütt azonos az ereje." Ha tehát az emberi törvények a természettörvényből származnának, az következne, hogy azok is azonosak mindenkinél, ami nyilvánvalóan téves állítás.

4. Ezenkívül, a természettörvényből származó törvényekre adható magyarázat. Ámde "az ősök nem minden törvényi szabályozására adható magyarázat", ahogy a jogi szakértő mondja. Tehát nem minden emberi törvény származik a természettörvényből.

Ezzel szemben áll, amit Tullius mond a Retorikában: "A természettől kiinduló és a szokás által igazolt dolgokat a törvényektől való félelem és a vallás szentesítette."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy "úgy tűnik, nem törvény, ami nem igazságos", amint Augustinus mondja a De Libero Arbitrio-ban. Ezért amennyire igazságos, annyiban törvény. Ámde az emberi dolgokban azért mondunk valamit igazságosnak, mivel az ész szabálya szerint helyes. Az észnek pedig elsődleges szabálya a természettörvény, ahogy a fentebb (q. 91, a. 2) mondottakból nyilvánvaló. Tehát minden emberi törvény annyiban törvény, amennyiben a természettörvényből származik. Ha pedig a természettörvénytől valamiben eltér, már nem törvény, hanem annak megromlása.
De tudnunk kell, hogy a természettörvényből valami kétféleképpen származhat: egyik módon mint elvekből levont következtetés, másik módon mint bizonyos egyetemes elveknek konkretizálása. Az első mód hasonló ahhoz, ahogy a tudományokban az elvekből a bizonyított következtetések létrejönnek. A másik mód pedig ahhoz hasonló, ahogy a mesterségekben az egyetemes formák valamilyen konkrét alakot öltenek: ahogy például az építész mesternek a ház egyetemes formáját konkretizálnia kell ilyen vagy olyan konkrét alakú házra. Tehát bizonyos törvények a természettörvény egyetemes elveiből következtetések módján származnak: például az, hogy "nem szabad ölni", levezethető, mint következtetés abból, hogy "semmi rosszat nem szabad tenni". Más törvények pedig a természettörvényből konkretizálás módján erednek: ahogy a természettörvény előírása, hogy aki vétkezik, bűnhődjön; de az, hogy ilyen vagy olyan büntetéssel bűnhődjön, a természettörvény egyfajta konkretizálása.
A tételes emberi törvények között mindkét módon származók megtalálhatók. De az első módon származókat az emberi törvény nemcsak úgy tartalmazza, mintha tételes törvények lennének, hanem törvényerejük is a természettörvényből származik. A második módon származók azonban kizárólag az emberi törvény folytán rendelkeznek törvény-erővel.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus azokról a törvényekről beszél, amelyek a természettörvény parancsolatainak bizonyos konkretizálása által jöttek létre.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv azokból a törvényekből indul ki, amelyek a természettörvényből mint következtetések származnak.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény egyetemes elveit az emberi dolgok sokrétű változatossága miatt nem lehet ugyanolyan módon alkalmazni mindenkire, és innen ered a tételes törvény különbözősége a különböző embereknél.

A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a jogi szakértő ezen mondását azokra a törvényekre kell értenünk, amiket az ősök a természettörvény konkretizálása során hoztak. Ezekhez úgy viszonyul a bölcs szakemberek ítélete, mint bizonyos elvekhez, amennyiben tudniillik tüstént látják, hogy egyedileg mit célszerű határozni. Ezért mondja a Filozófus az Etika 6-ban, hogy az ilyenekben "nem kevesebb figyelmet érdemelnek a szakértők és a bölcs ősök bizonyíthatatlan kijelentései és nézetei, mint a bizonyítások".