Vajon helyesen adja-e meg Isidorus az emberi törvények felosztását?

A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy Isidorus az emberi törvények, illetve az emberi jog felosztását helytelenül adja meg.

1. E joghoz sorolja ugyanis a "népek jogát", amit azért neveznek így, ahogy ő maga mondja, "mivel szinte minden nép azt alkalmazza". Ámde szerinte "a természetjog minden nép számára közös". Tehát a népek joga nem a tételes emberi joghoz, hanem a természetjoghoz tartozik.

2. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy amiknek ugyanazon erejük van, nem formailag, hanem csak anyagilag különböznek. Ámde "a törvények, népszavazások, szenátusi határozatok " és más hasonlók, amiket felsorol, mind ugyanazon erővel rendelkeznek. Tehát úgy tűnik, hogy csak a matéria vonalán különböznek. Ámde ilyen megkülönböztetést a szakterületeken nem kell alkalmazni, mivel ez a végtelenségig folytatható. Tehát az emberi törvényeket helytelen így felosztani.

3. Ezenkívül, ahogy egy államban vannak fejedelmek, papok és katonák, ugyanúgy vannak más tisztségek is. Úgy tűnik tehát: ahogy szó esik "katonai jogról" és "közjogról", ami a papokra és a hivatalnokokra vonatkozik, ugyanúgy más jogokról és más állami tisztségekről is említést kellene tenni.

4. Ezenkívül, ami esetleges, azt figyelmen kívül kellene hagyni. Ámde a törvény szempontjából esetleges, hogy ez vagy az az ember hozza. Tehát helytelen az emberi törvényeket a törvényhozók neve szerint felosztani: egyes törvényeket "Cornelia", másokat "Falcidia" névvel illetni, stb.

Ezzel szemben elég legyen Isidorus tekintélye.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes dolgot természeténél fogva fel lehet osztani annak alapján, amit a lényege tartalmaz: például az érzékelő lény lényege tartalmazza a lelket, ami értelmes és értelem nélküli lélek lehet, ezért az érzékelő lény sajátosan és természeténél fogva felosztható az "értelmes" és "értelem nélküli" alapján, de a "fehér" és "fekete" alapján nem, amik teljesen a lényegén kívül esnek. Ámde sok minden tartozik az emberi törvény lényegéhez, amik közül bármelyik alapján az emberi törvény sajátosan és természeténél fogva felosztható. Elsődlegesen ugyanis az tartozik az emberi törvény lényegéhez, hogy a természettörvényből származzék, ahogy a mondottakból (a. 2) kitűnik. Ennek alapján a tételes jog a népek jogára és a közjogra oszlik, azon két mód szerint, ahogy valami a természettörvényből ered, ahogy fentebb (a. 2) mondottuk. Ugyanis a népek jogához a természettörvény elveiből levont következtetések tartoznak, mint az igazságos vételek, eladások és más hasonlók, amik nélkül az emberek nem volnának képesek együtt élni. Ez a természettörvényhez tartozik, mivel az ember társas lény, ahogy a Filozófus bizonyítja a Politika 1-ben. Amik pedig konkretizálás révén származnak a természettörvényből, a közjoghoz tartoznak, ahogy bármely társadalom meghatároz magának valamilyen közjogot, ami számára alkalmas.
Másodszor, az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az állam közjavára irányuljon. Ennek alapján az emberi törvény azon különböző csoportok szerint osztható fel, akik különösképpen közreműködnek a közjó érdekében, mint a papok, akik Istenhez imádkoznak a népért, a fejedelmek, akik a népet kormányozzák, és a katonák, akik a nép érdekében harcolnak. Ezért az ilyen emberekre különleges jogok vonatkoznak.
Harmadszor, az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az állam közösségét kormányzó léptesse életbe, amint fentebb (q. 90, a. 3) mondottuk. Ennek alapján az emberi törvények a különböző uralmi formák szerint oszthatók fel. A Filozófus szerint a Politika 3-ban ezek egyike a királyság, amikor tudniillik az államot egy személy kormányozza, ennek megfelelően kapjuk "a fejedelmek alkotmányait". Másik uralmi forma az arisztokrácia, vagyis a legjobbak uralma, és ennek megfelelően kapjuk "a bölcsek válaszait és a szenátusi határozatokat". További uralmi forma az oligarchia, vagyis kevés gazdag hatalmasság uralma, és ennek megfelelően kapjuk "a praetori jogot", amelyet "tiszteletbeli jognak" is neveznek. Ismét más uralmi forma a népuralom, illetve demokrácia, és ennek megfelelően kapjuk "a népszavazást". A zsarnokság teljesen romlott uralmi forma, amelynek alapján nem kapunk semmilyen törvényt. Végül van ezek keverékéből álló kormányforma is, és ez a legjobb. Ennek megfelelően kapjuk "a törvényt, amit az ősök a néppel együtt szentesítettek", ahogy Isidorus mondja.
Negyedszer pedig az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az emberi cselekedetek irányítója legyen. Ennek alapján a törvények a különböző tárgyaik szerint különböznek, amikről hozzák őket. Ezeket némelykor a törvényhozókról nevezik el: ahogy megkülönböztetjük "a házasságtörésekről szóló Iulia-törvényt", "az orgyilkosokról szóló Cornelia-törvényt", és hasonlóképpen más törvényeket, nem a törvényhozóik, hanem azon dolgok miatt, amikről szólnak.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a népek joga valamilyen módon az embernek mint eszes lénynek a természettörvényéhez tartozik, amennyiben a természettörvényből származik, nem nagyon távoli következtetéssel. Ezért ebben az emberek könnyen egyetértettek. Ám különbözik mégis a természettörvénytől, főként attól a tulajdonságától, hogy az minden érzékelő lény számára közös.

A többi ellenvetésekre a válasz nyilvánvaló azokból, amiket mondottunk.