Vajon az emberi törvény minden erényes cselekedetet parancsol-e?

A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény nem parancsol minden erényes cselekedetet.

1. Az erényes cselekedetekkel ugyanis szemben állnak a bűnös cselekedetek. Ámde az emberi törvény nem tilt minden bűnt, amint mondottuk (a. 2). Tehát nem is parancsol minden erényes cselekedetet.

2. Ezenkívül, az erényes cselekedet az erényből származik. Ámde az erény a törvény célja, és így, ami az erényből származik, nem eshet a törvény parancsa alá. Tehát az emberi törvény nem parancsolja az összes erényes cselekedeteket.

3. Ezenkívül, a törvény a közjóra irányul, amint mondottuk (q. 90, a. 2). Ámde bizonyos erényes cselekedetek nem a közjóra, hanem egyéni jóra irányulnak. Tehát a törvény nem parancsol minden erényes cselekedetet.

Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond az Etika 5-ben: "A hathatós törvény parancsolja a mértékletesség és szelídség cselekedeteit; hasonlóképpen rendelkezik más erényekről és a bűnökről is: az előbbieket parancsolja, az utóbbiakat tiltja."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy az erények fajai a tárgyak szerint különböznek, ahogy a fentebb (q. 54, a. 2) mondottakból kitűnik. Ámde az erények valamennyi tárgya vagy valamely személy javára, vagy a nép közjavára vonatkozhat. Például a lelkierősség tettét végrehajthatja valaki vagy az állam fennmaradásáért, vagy a barátja jogának védelmére (és hasonló a helyzet a többi erénnyel kapcsolatban is). Ámde a törvény a közjóra irányul, amint mondottuk (q. 90, a. 2). Ezért egyetlen erény sincs, amelynek a cselekedeteiről a törvény ne adhatna parancsot. De a törvény nem ad parancsot minden erény minden cselekedetéről, hanem csak azokról, amik a közjóra irányulhatnak, vagy közvetlenül, amikor bizonyos cselekedetek egyenesen a közjóért jönnek létre, vagy közvetve, például amikor a törvényhozó bizonyos cselekedeteket a helyes oktatásra irányít, ami a polgárokat ellátja a szükséges ismeretekkel, az igazságosság és a béke közjavának fenntartása végett.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény nem tilt minden bűnös cselekedetet parancs kötelezettségével, ahogy nem is parancsol minden erényes cselekedetet. De az egyes bűnök bizonyos cselekedeteit tiltja, ahogy az egyes erények bizonyos cselekedeteit parancsolja.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy valami kétféle értelemben mondható erényes cselekedetnek. Egyik módon azért, mert az ember erényeset cselekszik: például az igazságosság actusa igazságos dolgokat cselekedni, a lelkierősség actusa bátor tetteket végrehajtani. A törvény ilyen értelemben parancsol bizonyos erényes cselekedeteket. - Másik módon erényes cselekedetről azért beszélünk, mivel valaki erényes tetteket oly módon hajt végre, ahogy az erényes ember. Az ilyen tett mindig erényből ered és nem esik a törvény parancsa alá, hanem cél, amire a törvényhozó elvezetni szándékszik.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nincs erény, amelynek cselekedete közvetlenül vagy közvetve ne irányulhatna a közjóra, amint mondottuk.