Vajon az emberi törvény lelkiismereti fórumon kötelezi-e az embert?

A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény lelkiismereti fórumon nem kötelezi az embert.

1. Az alacsonyabb rendű hatalom ugyanis nem alkothat olyan törvényt, amely a magasabb rendű hatalom ítéletét befolyásolná. Ámde az emberi hatalom, az emberi törvény alkotója alacsonyabb rendű, mint az isteni hatalom. Tehát az emberi hatalom nem alkothat törvényt az isteni ítélet, illetve a lelkiismeret ítéletének befolyásolására.

2. Ezenkívül, a lelkiismeret ítélete leginkább az isteni parancsoktól függ. Ámde az emberi törvények olykor kiüresítik az isteni parancsokat. Mt 15,6 ugyanis ezt mondja: "Hagyományaitok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát." Tehát az emberi törvény nem kötelezi lelkiismeretét illetően az embert.

3. Ezenkívül, az emberi törvények gyakran hamis vádnak szolgálnak alapul és jogtalanságokat okoznak az embereknek. Iz 10,1-2 ezt mondja: "Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, aláírják az elnyomó rendeleteket, akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, megfosztják jogaitól népem szegényeit és erőszakot gyakorolnak népem megalázottjaival szemben." Ámde szabad mindenkinek az elnyomást és az erőszakot elkerülni. Tehát az emberi törvények lelkiismereti fórumon nem kötelezik az embert.

Ezzel szemben áll, amit 1Pét 2,19 mond: "Kegyelem, ha a lelkiismerete miatt elviseli valaki a szomorúságot, még ha igazságtalanul szenvedi is el."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvények vagy igazságosak vagy igazságtalanok. Ha igazságosak, lelkiismereti fórumon kötelező erővel rendelkeznek az örök törvénytől, amiből származnak, a Péld 8,15 szerint: "Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők." A törvényeket pedig igazságosnak mondjuk a céljuk alapján, amikor a közjóra irányulnak; a törvényhozó szempontjából, amikor nem haladják meg a törvényhozó hatalmát; és a formájukra tekintettel, amikor arányosan egyenlő terheket raknak az alattvalók vállára a közjó érdekében. Mivel az ember a közösség része, bármely ember léte és birtoka a közösségé, amint bármely rész léte is az egészé. Ezért a természet is inkább valamelyes kárt okoz a résznek, hogy megmentse az egészet. Ennek alapján azok a törvények, amelyek arányos terhelést okoznak, igazságosak, lelkiismeretben kötelezők és törvényesek.
Ám a törvények kétféle módon igazságtalanok lehetnek. Egyik módon, ha ellentétesek az ember javával, ellentétesek a fentebb mondottakkal: vagy a céljuk alapján, amikor valamely elöljáró olyan terheket rak az alattvalókra, amik nem a közjót, hanem a maga vágyainak kielégítését vagy saját dicsőségét szolgálják; vagy a törvényhozó szempontjából, amikor valaki olyan törvényt hoz, amire nincs hatalma; vagy a formájukra tekintettel, amikor egyenlőtlenül terhelik meg a közösség tagjait, még ha pedig a közjóra is irányulnak. Az ilyenek inkább erőszakosságok, mint törvények, mivel "úgy tűnik, hogy nem törvény, ami igazságtalan", ahogy Augustinus mondja a De Libero Arbitrio 1-ben. Ezért az ilyen törvények nem köteleznek lelkiismereti fórumon, hacsak nem esetleg a botrány vagy a zavar elhárítására, ami miatt az embernek a saját jogáról is le kell mondania; Mt 5,40-41 szerint: "Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, add oda a köntösödet is. S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele kétannyira."
Másik módon a törvények igazságtalanok lehetnek, ha ellentétesek Isten javával: ilyenek például a zsarnokoknak bálványimádásra vezető törvényei, vagy bármi más, ami ellentétes az isteni törvénnyel. Az ilyen törvényeket semmiképpen sem szabad megtartani, mivel "inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek", ahogy az ApCsel 5,29 mondja.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy "minden emberi hatalom Istentől van, és ezért aki a hatalommal szembeszáll" oly dolgokban, amik a hatalom rendjéhez tartoznak, "Isten rendelésének szegül ellen" (Róm 13,1-2), és ezáltal válik bűnössé lelkiismereti fórumon.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv olyan emberi törvényekből indul ki, amelyek Isten parancsa ellen irányulnak. Ezekre nem terjed ki a hatalom rendje. Ezért ilyen esetekben az emberi törvénynek nem kell engedelmeskedni.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv olyan törvényből indul ki, amely jogtalanul kárt okoz az alattvalóknak. Erre a hatalom Istentől engedélyezett rendje nem terjed ki. Ezért az ember ilyen esetekben sincs kötelezve arra, hogy engedelmeskedjen a törvénynek, ha botrány és nagyobb károkozás nélkül ellenállni képes.