Vajon mindenki alá van-e vetve a törvénynek?

Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem mindenki van alávetve a törvénynek.

1. Csakis azok vannak alávetve ugyanis a törvénynek, akik számára a törvényt hozták. Ámde az Apostol azt mondja az 1Tim 1,9-ben, hogy "a törvényt nem az igaz ember számára hozták". Tehát az igazak nincsenek alávetve az emberi törvénynek.

2. Ezenkívül, Urbanus pápa azt mondja, és a Decretumok (19, q 2) tartalmazzák: "Semmilyen érv nem támasztja alá, hogy állami törvény kösse meg azt, akit külön törvény vezet." Ámde a Szentlélek külön törvénye vezeti mindazokat a lelki embereket, akik Isten fiai; a Róm 8,14 szerint: "Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai." Tehát nem minden ember van alávetve az emberi törvénynek.

3. Ezenkívül, a jogi szakértő szerint "a fejedelem a törvény alól fel van oldva". Ámde aki fel van oldva a törvénytől, nincs alávetve annak. Tehát nem mindenki van alávetve a törvénynek.

Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond a Róm 13,1-ben: "Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak." Ámde úgy tűnik, hogy nincs alávetve a hatalomnak, aki nincs alávetve a hatalom által hozott törvénynek. Tehát minden ember tartozik alávetni magát az emberi törvénynek.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint a fentebb (q. 90, a. 1-3) mondottakból kitűnik - a törvény lényegéhez kettő tartozik: először, hogy az emberi cselekedetek szabálya, másodszor, hogy kényszerítő ereje van. Tehát kétféleképpen lehet valaki a törvénynek alávetve. Egyik módon úgy, ahogy a szabályozott alá van vetve a szabálynak. Ily módon mindazok, akik alá vannak vetve a hatalomnak, alá vannak vetve a hatalom által hozott törvénynek. Az pedig kétféleképpen fordulhat elő, hogy valaki nincs alávetve a hatalomnak. Egyik módon, mivel abszolút értelemben mentes az alávetettségtől. Ezért akik egy országhoz vagy államhoz tartoznak, nincsenek alávetve a másik állam, illetve ország fejedelme törvényeinek és uralmának. Másik módon, mivel magasabb törvény kormányozza őt. Például, ha valaki alá van vetve a proconsulnak, annak parancsa szabályozza életét, de abban a vonatkozásban nem, amiben felmenti a császár. Ebben a vonatkozásban nem köti az alacsonyabb hatalom parancsa, mivel a magasabb hatalom parancsa irányítja. Ezért fordulhat elő, hogy valaki, aki abszolút értelemben alá van vetve a törvénynek, bizonyos szempontból nincs alávetve annak, mert abból a szempontból magasabb törvény irányítja.
Másik módon úgy mondható valaki a törvény alávetettjének, ahogy a kényszerített alá van vetve a kényszerítőnek. Ily módon csak a rossz emberek vannak alávetve a törvénynek, az erényes és igaz emberek nem. A kényszer és az erőszak ugyanis ellentétes az akarattal. Ámde a jó emberek akarata összhangban van a törvénnyel, amitől a rosszak akarata eltér. Ezért ily módon a jók nincsenek alávetve a törvénynek, csak a rosszak.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez az érv abból az alávetettségből indul ki, amely kényszerítés által történik. Ily módon "a törvényt nem az igaz emberek számára hozták", mivel "ők maguk saját maguknak a törvénye", midőn "igazolják, hogy a törvény szabta cselekedet a szívükbe van írva", ahogy az Apostol mondja a Róm 2,14-15-ben. Ezért velük szemben a törvénynek nincs kényszerítő ereje, mint a bűnösökkel szemben.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Szentlélek törvénye magasabb rendű minden emberi törvénynél. Ezért a lelki emberek, akiket a Szentlélek törvénye vezérel, nincsenek alávetve a törvénynek abban, ami ellentmond a Szentlélek vezérletének. De az is a Szentlélek vezérletéhez tartozik, hogy a lelki emberek legyenek alávetve az emberi törvényeknek; az 1Pét 2,13 szerint: "Legyetek alávetve Istenért minden emberi hatalomnak."

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a fejedelmet a törvény alól feloldottnak a törvény kényszerítő ereje tekintetében mondjuk. Sajátos értelemben ugyanis senki sem kényszeríti önmagát, ámde a törvénynek kizárólag a fejedelem hatalmából van kényszerítő ereje. Így tehát mondható, hogy a fejedelem fel van oldva a törvény alól, mivel senki sem hozhat elmarasztaló bírói ítéletet ellene, ha a törvény ellen cselekszik. Ezért mondja a Zsolt 50,6 ("egyedül teellened vétettem...") Glosszája: "Nincs olyan ember, aki a király tetteit megítélhetné." - De a fejedelem önkéntesen alá van vetve a törvénynek, annak irányító erejét tekintve, ahogy a "Constitutiones" "Cum omnes" fejezete mondja: "Aki másnak törvényt szab, ő maga is köteles azzal élni." A Bölcs szerint: "Terjeszd ki magadra a törvényt, amelyet te hoztál." Elítéli az Úr is azokat, akik "mondják és nem teszik" , és akik "másokra nehéz terheket raknak, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta" (Mt 23,3-4). Ezért Isten ítélete szerint a fejedelem nincs feloldva a törvény irányító erejétől, hanem kényszer nélkül, önként teljesíteni tartozik a törvényt. - A fejedelem felette is áll a törvénynek, amennyiben szükség esetén megváltoztathatja, és bizonyos területre és időszakra felmentést adhat alóla.