Vajon az emberi törvénynek valamilyen módon változnia kell-e?

Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvénynek semmilyen módon nem szabad változnia.

1. Az emberi törvény ugyanis a természettörvényből származik, amint fentebb (q. 95, a. 2) mondottuk. Ámde a természettörvény változhatatlan. Tehát az emberi törvénynek is változhatatlannak kell maradnia.

2. Ezenkívül, a mértéknek leginkább állandónak kell lennie, ahogy a Filozófus mondja az Etika 5-ben. Ámde az emberi törvény az emberi cselekedetek mértéke, ahogy fentebb (q. 90, a. 1-2) mondottuk. Tehát változhatatlannak kell maradnia.

3. Ezenkívül, a törvény lényegéhez tartozik, hogy igazságos és helyes legyen, amint fentebb (q. 95, a. 2) mondottuk. Ámde ami egyszer helyes, mindig helyes. Tehát ami egyszer törvény, annak mindig törvénynek kell lennie.

Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond a De Libero Arbitrio 1-ben: "Az emberi törvény, még akkor is, ha igazságos, idővel jogosan megváltoztatható."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény az ész egyfajta előírása, ami az emberi cselekedeteket irányítja, amint fentebb (q. 91, a. 3) mondottuk. Ennek megfelelően két oka lehet annak, hogy az emberi törvény jogosan megváltozzék: az egyik az ész részéről, a másik pedig az emberek részéről, akiknek a cselekedeteit a törvény szabályozza. Az ész részéről, mivel az ész számára természetesnek tűnik, hogy fokozatosan jusson el a tökéletlenből a tökéletesre. Ezért a spekulatív tudományokban azt tapasztaljuk, hogy az első filozófusok bizonyos tökéletlen tanokat hagytak utódaikra, amik később az utódok által tökéletesebbé váltak. A cselekedetek terén is hasonló a helyzet. Akik ugyanis elsőkként törekedtek az emberek közössége számára valami hasznosat feltalálni, mivel nem voltak képesek önmaguktól mindent megfontolni, bizonyos téren fogyatékos, tökéletlen dolgokat hoztak létre, amiket az utódok megváltoztattak, és helyettük olyan dolgokat alkottak, amik a közjó szempontjából kevésbé voltak fogyatékosak.
Az emberek részéről pedig, akiknek a cselekedeteit a törvény szabályozza, a törvény helyesen változhat meg az emberi körülmények változása miatt, mivel az emberek számára különböző körülmények között különböző dolgok válnak hasznukra. Augustinus példája szerint a De Libero Arbitrio 1-ben: "ha a nép megfelelően mértéktartó, komoly, és a közösség hasznának szorgalmas őrzője, helyes olyan törvényt hozni, amelynek alapján az ilyen nép maga választhat magának elöljárókat, akik a közös ügyeket irányítják. Ha viszont lassanként ugyanaz a nép megromolva már pénzzel megvásárolható módon szavaz és a kormányzást gyalázatos bűnökkel fertőzött személyek kezébe adja, helyesen fosztják meg az ilyen népet a tisztségek adásának hatalmától, és bízzák a vezetők megválasztását kisebb számú jó ember döntésére."

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök törvényből való részesedés, amint fentebb (q. 91, a. 2) mondottuk, és ezért változhatatlan marad, ami a természetet alkotó isteni ész változhatatlanságából és tökéletességéből következik. Ámde az emberi ész változékony és tökéletlen. Ezért a törvénye változhat. - Ezenkívül, a természettörvény egyetemes parancsolatokat tartalmaz, amik mindig megmaradnak, az embertől alkotott törvény pedig különféle felmerülő esetek szerinti részleges parancsolatokból áll.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a mértéknek a lehetőség szerint állandónak kell lennie. Ámde a változékony dolgokban semmi sem lehet teljesen változhatatlanul állandó. Ezért az emberi törvény nem lehet teljesen változhatatlan.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a testi dolgokban helyesről abszolút értelemben beszélünk, és ezért a helyes természeténél fogva mindig helyes marad. De a törvény helyességéről a közösség hasznával való viszonyban beszélünk, amellyel nem mindig arányos egy és ugyanaz a törvény, amint fentebb mondottuk. Ezért az ilyen helyesség változik.