Vajon a törvény az észhez tartozik-e?

Úgy látszik, hogy a törvény nem tartozik az észhez (non sit aliquid rationis).

1. Az Apostol ugyanis ezt mondja a Róm 7,23-ban: "Tagjaimban más törvényt észlelek...". Ámde az észhez tartozó dolgok közül semmi sincs a tagokban, mivel az ész nem használ eszközül testi szervet. Tehát a törvény nem tartozik az észhez.

2. Ezenkívül, az észben nincs más, mint potentia, készség és actus. Ámde a törvény nem maga az ész potentiája. Hasonlóképpen nem azonos az észnek valamely készségével sem, mivel az ész készségei az értelmi erények, amikrol fentebb (q. 57) tárgyaltunk. Nem is actusa az észnek, mivel az ész actusának szünetelésével /például az alvókban/ megszunne a törvény. Tehát a törvény nem tartozik az észhez.

3. Ezenkívül, a törvény azokat, akikre vonatkozik, a helyes cselekvésre indítja. Ámde a cselekvésre való indítás sajátosan az akarathoz tartozik, amint a korábban (q. 9, a. 1) mondottakból kitunik. Tehát a törvény nem az észhez, hanem az akarathoz tartozik, és ennek szellemében mondja egy jogász (in Digestum Vetus 1): "Annak van törvényereje, ami megnyerte a fejedelem tetszését."

Ezzel szemben áll, hogy a törvény parancsol és tilt. Ámde a parancsolás az ész muve, amint fentebb (q. 17, a. 1) mondottuk. Tehát a törvény az észhez tartozik.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény a cselekedetek egyfajta szabálya és mértéke, amely az embert a cselekvésre indítja, vagy attól visszatartja. A 'törvény' (lex) szó ugyanis a 'megkötni' (ligare) igébol származik, mivel a cselekvésre kötelez. Ámde az emberi cselekedetek szabálya és mértéke az ész, ami az emberi cselekedetek elso lételve, ami a fentebb (q. 1, a. 1) mondottakból kitunik. Az ész feladata ugyanis irányítani a célra, ami a cselekvés elso lételve a Filozófus szerint. Ámde minden egyes nemben a lételv annak a nemnek mértéke és szabálya: ahogy az egység a számok nemében és az elso változás a változások nemében. Tehát a törvény az észhez tartozó valami.

Az elso ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény egyfajta szabály és mérték, kétféle értelemben mondható, hogy valamiben van.
Egyik módon, mint mértékadóban és szabályozóban. Mivel pedig ez az ész sajátossága, ezért ily módon a törvény egyedül az észben van.
Másik módon, mint szabályozott és megszabott muködésu lényben. Így a törvény mindazokban benne van, amiket valamilyen törvény valamire irányít. Ezért bármely irányulás, amely valamilyen törvénybol származik, törvénynek mondható, nem lényegileg, hanem mintegy részesedés módján, és ily módon mondható a "tagok törvényének" az egyes testrészek érzéki vágyra való irányultsága.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy miként a külso cselekedetekben figyelembe kell venni a tevékenységet és annak eredményét, például az építést és az épületet, ugyanúgy az ész muködésében figyelembe kell venni magát az ész actusát, az értést és a következtetést, és azt a valamit, amit az ilyen actus létrehoz. Ez a spekulatív észben elsoként a definíció, másodszor az ítélet és harmadszor a szillogizmus, a következtetés, illetve érvelés. Mivel pedig a gyakorlati ész is él bizonyos szillogizmussal a tevékenység rendjében, amint fentebb (q. 76, a. 1) mondottuk, ahogy a Filozófus tanítja az Etika 7-ben, ezért találni kell valamit a gyakorlati észben, ami úgy viszonyul a tevékenységekhez, mint a spekulatív észben az ítélet a következtetésekhez. A gyakorlati ész cselekvésekre irányuló ilyen egyetemes ítéleteinek törvény-jellege van. Ezen ítéleteket olykor ténylegesen megfontolja az ember, máskor pedig az ész készségszeruen megorzi.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ész az akarattól kapja az indító erot, amint fentebb (q. 17, a. 1) mondottuk, ugyanis a cél akarása miatt parancsol az ész a célra irányuló eszközökrol. De ahhoz, hogy a parancsolt dolgoknak valóban törvény-jellege legyen, az akaratnak valamely ész által szabályozottnak kell lennie. Így értjük azt, hogy a fejedelem akaratának törvényereje van: máskülönben a fejedelem akarata inkább gonoszság lenne, mint törvény.