Vajon a törvény hatásai megfelelően vannak-e megjelölve?

A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény hatásai nincsenek megfelelően megjelölve. Amikor azt mondjuk, hogy a törvény hatásai: "kormányzás, tiltás, engedélyezés és büntetés".

1. Ugyanis "minden törvény általános parancsolat", ahogy a jogász a Decretum 3-ban mondja. Ámde ugyanaz kormányozni, mint parancsolni. Tehát a másik három felesleges.

2. Ezenkívül, a törvény hatása, hogy az alattvalókat jóvá tegye, amint fentebb (a. 1) mondottuk. Ámde a tanács tárgya nagyobb jó, mint a parancsé. Tehát a tanácsolás jobban a törvényhez tartozik, mint a parancsolás.

3. Ezenkívül, ahogy jóra indít valakit a büntetés, ugyanúgy a jutalom is. Tehát nemcsak a büntetés a törvény hatása, hanem a jutalmazás is.

4. Ezenkívül, a törvényhozó szándéka az, hogy jóvá tegye az embereket, amint fentebb (a. 1) mondottuk. De aki csak a büntetésektől való félelemből engedelmeskedik a törvénynek, nem jó, ugyanis "noha akad olyan ember, aki jót tesz szolgai félelemből, vagyis a büntetésektől félve, de semmi sem jön létre ezáltal jól", ahogy Augustinus mondja. Tehát úgy tűnik, hogy a törvénynek nem sajátossága az, hogy büntessen.

Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond az Etimológia 5-ben: "Minden törvény vagy megenged valamit (például: a bátor férfi jutalmat kérhet), vagy tilt (például: a szent szüzekkel senkinek sem szabad házasságot kötni), vagy büntet (például: aki embert ölt, azt fejezzék le)."

Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint az ítélet az ész actusa kijelentő módon, ugyanúgy a törvény is az ész actusa parancsoló módon. Ámde az ész sajátossága, hogy valamiből valamire vezet. Ezért, ahogy a bizonyítással élő tudományokban az ész arra indít, hogy a következtetést bizonyos elvek fényében fogadjuk el, ugyanúgy arra is indít, hogy a törvény parancsát fogadjuk el valami által.

A törvény parancsai pedig az emberi cselekedetekről szólnak, amikben a törvény irányító szerepet játszik, amint fentebb (q. 90, a. 1) mondottuk. Ámde az emberi cselekedetek háromfélék lehetnek. Ugyanis, ahogy fentebb (q. 18, a. 8) mondottuk, egyes cselekedetek nemüknél fogva jók. Ezek az erényes cselekedetek, és ezeket a törvény parancsolja. Ugyanis "a törvény minden erényes cselekedetet parancsol", ahogy a Filozófus mondja az Etika 5-ben. Más cselekedetek pedig nemüknél fogva rosszak. Ezek a bűnös cselekedetek. Ezeket a törvény tiltja. Ismét mások pedig nemüknél fogva közömbös cselekedetek. Ezeket a törvény megengedi. Közömbös cselekedeteknek pedig mindazok a tettek nevezhetők, amelyek kis mértékben jók vagy rosszak. - Az eszköz pedig, amely által a törvény a neki való engedelmességet el akarja érni, a büntetéstől való félelem, ezért mondható a törvény hatásának a büntetés.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amint a rossztól való tartózkodásnak bizonyos jó-jellege van, ugyanúgy a tiltásnak is van bizonyos parancs-jellege. Ennek alapján, a parancsot tág értelemben véve, a törvény egyetemesen parancsnak mondható.

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tanácsolás nem sajátos actusa a törvénynek, de tanácsot adhat egy magánszemély is, aki nem hozhat törvényt. Ezért az Apostol is, amikor egy bizonyos tanácsot adott, ezt mondta: "Én mondom, nem az Úr." (1Kor 7,12).Ezért nem soroljuk fel a törvény hatásai között.

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy bárki jutalmazhat, de csak a törvényhozó büntethet, akinek tekintélye alapján a büntetést kiszabják. Ezért nem soroljuk fel a jutalmazást a törvény hatásai között, hanem csak a büntetést.

A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk: azáltal, hogy a büntetéstől való félelemből elkezd valaki hozzászokni a rossz kerüléséhez és a jó teljesítéséhez, némelykor eljut odáig, hogy élvezettel és a saját akaratával teszi ezt. Eszerint a törvény a büntetéssel is arra vezérli az embereket, hogy jók legyenek.