Vajon Isten adta-e a régi törvényt?

A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvényt nem Isten adta.

1. Az 5Móz 32,4 ugyanis ezt mondja: "Isten művei tökéletesek." Ámde a törvény tökéletlen volt, amint fentebb (a. 1) mondottuk. Tehát a régi törvényt nem Isten adta.

2. Ezenkívül, a Préd 3,14 ezt mondja: "Minden, amit Isten alkot, mindörökké megmarad." Ámde a régi törvény nem marad meg mindörökké. Az Apostol ugyanis ezt mondja a Zsid 7,18-ban: "A korábbi törvény megszűnt, mint hatástalan és alkalmatlan." Tehát a régi törvényt nem Isten adta.

3. Ezenkívül, a bölcs törvényhozó nemcsak a rosszat távolítja el, hanem a rossz alkalmait is. Ámde a régi törvény bűnre vezető alkalom volt, ahogy fentebb (a. 1) mondottuk. Tehát Istenhez, akihez "nincs hasonló a törvényhozók között", ahogy Jób 36,22 mondja, nem illett, hogy ilyen törvényt adjon.

4. Ezenkívül, az 1Tim 2,4 szerint Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön". Ámde a régi törvény nem volt elégséges az emberek üdvösségéhez, amint fentebb (a. 1) mondottuk. Vagyis nem illett Istenhez, hogy ilyen törvényt adjon. Tehát a régi törvényt nem Isten adta.

Ezzel szemben áll, amit az Úr mond a Mt 15,6-ban a zsidókhoz szólván, akik számára a régi törvényt Isten adta: "Hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát." És kevéssel előbb (15, 4) előrebocsátotta: "Tiszteld apádat és anyádat", amit nyilvánvalóan a régi törvény tartalmazott. Tehát a régi törvényt Isten adta.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvényt a jó Isten adta, aki a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja. A régi törvény ugyanis az embereket Krisztusra irányította kétféleképpen. Egyik módon Krisztusról tanúságot téve: ezért Ő maga mondja a Lk 24,44-ben: "Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban írtak." Továbbá, (Jn 5,46): "Ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz ő rólam írt. Másik módon ráhangolással, midőn visszatartva az embereket a bálványimádástól, összefogta őket az egy Isten imádásában, aki üdvösségre vezeti az emberi nemet Krisztus által. Ezért mondja az Apostol a Gal 3,23-ban: "Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt." Ámde nyilvánvaló, hogy ugyanattól származik a célra hangolás és a célba juttatás (aki vagy önmaga vagy a neki alárendelt lényeken keresztül valósítja meg ezt). A Sátán ugyanis nem adott volna olyan törvényt, ami az embereket ahhoz a Krisztushoz vezeti, aki őt ki fogja űzni. A Mt 12,26 ugyanis ezt mondja: "Ha a Sátánt a Sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?" Tehát ugyanazon Isten adta a régi törvényt, aki az emberek üdvösségének szerzője Krisztus kegyelme által.

Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy valami ne legyen tökéletes abszolút értelemben, ami tökéletes mégis bizonyos időszak szerint: ahogy azt mondjuk, hogy valaki nem abszolút értelemben tökéletes gyermek, hanem életkorához viszonyítva. Ugyanígy a gyermekeknek adott parancsolatok is tökéletesek lehetnek azok adottságainak megfelelően, akik számára a parancsokat adják, noha nem tökéletesek abszolút értelemben, és ilyenek voltak a régi törvény parancsolatai. Ezért mondta az Apostol a Gal 3,24-ben: "A törvény nevelőnk volt Krisztusra."

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Istennek azok az alkotásai maradnak meg mindörökké, amiket úgy alkotott, hogy mindörökké megmaradjanak, és ezek a tökéletes alkotások. A régi törvény pedig a kegyelem tökéletes időszakában érvényét vesztette, nem mint rossz, hanem mint gyenge és alkalmatlan abban az időszakban, mivel "nem vezetett el a törvény a tökéletességre" (Zsid 7,19). Ezért mondja az Apostol a Gal 3,25-ben: "A hit eljöttével kikerültünk a nevelő keze alól."

A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten némelykor megengedi, hogy egyesek bűnbe essenek, hogy ebből következően alázatossá váljanak, amint fentebb (q. 79, a. 4) mondottuk. Így olyan törvényt akart adni, amelyet az emberek saját erejükkel nem lennének képesek teljesíteni, hogy így amikor az elbizakodott emberek bűnösnek találják magukat, alázatosan a kegyelem segítségéhez folyamodjanak.

A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény nem volt elegendő az emberek üdvözítésére, mégis adott más segítséget Isten a törvénnyel együtt az embereknek, ami által üdvözülhettek: tudniillik a Közvetítőben való hitet, amely által az Ősatyák megigazultak, ahogy mi is megigazolunk. Így Isten megadta az embereknek az üdvösséghez szükséges segítséget.